A rendszerváltás időszakában Magyarországon még a drogproblémák, és a toxikománia nem okozott olyan méretű egészségi és társadalmi problémákat, amelyeket össze lehetne hasonlítani számos más európai ország helyzetével. A nagy "DRUG BOOM" a 90-es évek közepén következett be (1994-95) hazánkban és elterjedése -legalábbis eleinte- leginkább az un. "könnyű vagy partydrogokra" 
korlátozódott. Ekkoriban az "éllovasok" a fogysztók körében -egyébként azóta is- az extasy, marijuana és speed volt. A keményebb fokozottan addictive kábítószerek -kokain, heroin, Lsd- fogyasztás mértéke csak ezt követően kezdett felzárkózni az első háromhoz, és ha lassan is de kezdte megközelíteni a nagy európai átlagot.

 

Ebből aztán sokan azt a téves eszmét kezdték terjeszteni, hogy aki egyszer is kipróbálja pl.a marijuanat annak egyenes útja vezet a heroinhoz, ami legalább akkora baromság, mint ha valaki azt mondaná, hogy ne igyál meg egy fröccsöt a restiben mert alkoholista leszel miatta nem sokára. Egyébként csak mellékesen jegyzem meg, de a szak.pszihologusok szerint az alkoholizmus és a szerencsejáték szenvedély sokkal nagyobb veszélyt jelent a társadalom egészére nézve, mint a drogfogyasztás. A kilencvenes évek végére a legnagyobb problémát a felelős szervek hozzá nem értése jelentette, gyakran lehetett látni a tévében nyilatkozni mindenféle rendőröket akik „szpidkapszulákról” (sic!) meg orrba szívható „kenderporról” (!!!) hadováltak összevissza! A média hisztérikus hangvétele, a „kinepróbáldmertbelehalsz” kezdetü blődli cikkek sem segitették elő a fogyasztokkal való normális hangvételű kommunikációt. Ráadásul, mint egy súlyosbításkén az Orbán kormány úgy gondolta majd ők megoldják négy év alatt egyetlen törvénnyel, amit az egyesültállamok dollármilliárdok befektetésével sem tudott megoldani harminc év alatt. Megalkották Európa legszigorúbb drog törvényét, és úgy gondolták ezzel le is van rendezve az ügy, csak éppen betartatni nem tudták azt. A megelőzésre és felvilágosításra nem sokat költöttek csak a teljességgel agyament tiltó rendszabályukra,aminek az lett a vége, hogy a drogfogyasztás nem, hogy csökkent volna,de 2001-re a heroinélvezők száma elérte a csúcsot, amit azóta sem sikerült meghaladni.

Ekkorra már a kábítószer-fogyasztás fontos gazdasági, jogi, szociális problémává fejlődik, és a politikai-gazdasági változások következtében Magyarország már nem csak tranzitország, hanem célország is a kábítószerkereskedelemben. 2001 óta egyes statisztikák szerint a kábítószer fogyasztás, ha nem is csökkent, de stagnál. Persze hiteles Magyarországi drog statisztikákat igen nehéz találni, mert homlokegyenest ellent mondanak egymásnak. Amíg az egészségügyiek a nyilvántartott drogfogyasztók számát 25-60 ezerre teszik, addig a rendőrségi források 100-150 ezerre becsülik azokat, viszont ezeknek a számoknak a sokszorosa az alkalmi drog használók száma.

Szögezzük le a drogfogyasztás óriási probléma, aminek visszaszorítására azonban a rendszerváltás óta nem találnak megfelelő módszert, mert a kábítószerélvezet ellen még nem találtak fel védőoltást, (csak szeretnék) és a probléma nem ismerete vagy félremagyarázása nem erősíti, hanem éppen gyengíti a megelőzés esélyét.

A kábítószerek csoportosítása

  • 1. opiátok (morfin, heroin);
  • 2. központi idegrendszeri depresszánsok (gátlók) (barbiturátok, alkohol, benzodiazepinek);
  • 3. pszichostimulánsok (kokain, amfetaminok);
  • 4. koffein és nikotin;
  • 5. kannabinoidok (kender);
  • 6. hallucinogének (LSD, meszkalin, pszilocibin, phencyclidin);
  • 7. szerves oldószerek (inhalánsok);