Az 1970-es évek nyitányán pillanatok alatt megszülető hardcore (keménypornó) egyedei nemcsak technikai és művészi színvonalukban nyújtanak igen széles skálát, de műfaji és narratív tekintetben is roppant eltérőek a mai mainstream pornó vackoktól. Noha a szexuális tevékenységeket explicit módon, elsősorban vágykeltés céljából ábrázoló mozgóképek jóformán egyidősek magával a médiummal (a legkorábbi fennmaradt darabok a kora ’10-es évekből származnak), a műfaj illegális mivolta döntő módon befolyásolta természetes evolúcióját.

A valódi pornográf képsorokat bemutató filmek egészen a ’60-as évek végéig megmaradtak 10-15 perces némafilmeknek, amelyeket többnyire amatőr technikai színvonalon, fekete-fehér nyersanyagra rögzítettek és alacsony számban sokszorosítottak. Az elsősorban kisszámú, privát közönségnek magánházaknál vagy illegális alkalmi vetítéseken és főként bordélyokban vetített stag-filmek vagy a pornóüzletek, szexklubok szeparéiban végtelenített filmszalagról pergetett loopok először a ’60-as évek elején kerültek amerikai szélesvásznakra. 1970-ben több mint 750 amerikai mozi várta hétről-hétre az újabb keménypornókat, több száz férőhellyel, modern technikai felszereléssel és egy újfajta, heterogén közönséggel, amely már a hardcore szexfilmtől is elvárta mindazt, amit a többi műfajnál megszokott.

Az 1969 és 1971 között végbement paradigmaváltás pontosan követi azt a folyamatot, amely a 19. század végén a korai némafilmeknél zajlott: a friss pornómozik közönsége alig másfél év alatt jutott el a többnyire egybeállításos beaver-filmek (maszturbáló nők genitáliájáról készült szűkszekondok, közelképek) csupán látványra épülő attrakciós mozijától az egészen a nyilvánosan bemutatott nagyjátékfilmekig. Noha az elkövetkező másfél esztendőben számos keménypornó játékfilm készül, a nagy áttörést végül a GERARD DAMIANO által rendezett legendás MÉLY TOROK jelenti 1972 nyarán: többszázezer dolláros bevételével hamarosan az év legnyereségesebb filmjeinek listájára kerül és egyszemélyben elindítja az úgynevezett pornó-sikket az Egyesült Államokban, amely majdnem az évtized végéig kitart és a felnőtt lakosság tekintélyes hányadára kiterjed kortól, nemtől és társadalmi csoporttól függetlenül.

A klasszikus amerikai keménypornó szentháromságát jelentő MÉLY TOROK-1972, A ZÖLD AJTÓ MÖGÖTT-1973) és AZ ÖRDÖG MISS JONESBAN 1973, amelyek egy esztendő leforgása alatt valódi műfajt teremtettek egy évtizedeken át rétegközönségre épülő filmes anomáliából. Ez a három film és egyben a korszak számos keménypornója nem elsősorban a nőközpontú történet miatt tekinthető rendhagyónak: igazi vívmányuk, ami radikálisan szembeállítja őket a mai videopornó tucatmunkáival, hogy a bennük látható szexjelenetek a főhősnő révén dramaturgiailag motiváltak, azaz többnyire integrálódnak a teljes cselekménybe.

Aki többre kiváncsi az olvassa el Varró Attila - Mesék felnötteknek című írását. /FV.2005.augusztus/